Ha rendszeresen figyeljük a halainkat, és a tüneteket is, melyeket a beteg halak produkálnak, akkor egy idő múlva fel tudjuk ismerni az akváriumok lakóinak leggyakoribb betegségeit. A következőkben elmondjuk, milyen jelek kísérik ezeket a betegségeket, melyek a felelős kórokozók, hogyan küzdjünk a betegség ellen, hogyan gyógyítsuk meg betegeinket s végül, mit kell tennünk, hogy megóvjuk az akvárium többi lakójának az egészségét.

A darakór:

Ez az egyik leggyakoribb betegség, ami az akváriumokban tapasztalható. Akkor tör ki, ha a medencében hirtelen változik meg a hőmérséklet vagy a vízminőség. Egy parazita az okozója, nagyon ragályos, de könnyű kezelni.
A tünetek: Olyan a hal teste, mintha sóval szórták volna be: apró fehér pöttyöknek látszó púpok, ciszták keletkeznek rajta. A ciszták először az úszókon jelentkeznek, és onnan terjednek tovább az egész testre. A beteg hal ilyenkor a talajhoz vagy a dekorációhoz dörzsöli magát. Amikor a ciszták elérik a kopoltyút, gyorsul a légzés.
Az okok: A betegséget édesvízben egy mikroszkopikus nagyságú parazita, az Ichtyophthirius multitiliis nevű csillós protozoa okozza. Tengervízben pedig a Cryptocarion irritans. A parazita 3-4 nap alatt fejlődik ki, és a hal testén táplálkozik, majd lehullik az akvárium fenekére és ott osztódik. Az új paraziták azonnal úszni kezdenek, gazdát keresnek, és mikor rátalálnak, belé akaszkodnak. Ez után a ciklus elölről kezdődik.
Kezelés: Azokat a parazitákat, melyek épp a halakon tartózkodnak, nem lehet irtani, csak a vízben szabadon úszókat lehet megcélozni. Ezért a kiválasztott gyógy-készítményt egy héten keresztül naponta kell alkalmazni. A készítmények többsége rezet tartalmaz. Ezt rosszul tűrik a tengeri gerinctelenek, az édesvizekben élő pikkely nélküli halak (a Botia nemzetséghez tartozó csíkfélék), a fenéken élő algaevő harcsák (Ancistrus faj) és az elefánthal (Gnathonemus petersii). Édesvízben, a kezelést rosszul viselő halak számára emeljük fel három napon keresztül egy-két órára a víz hőmérsékletét 30-32 °C-ra. Tengervízből ezeket a halakat ki kell emelni az akváriumból, és negyed órára langyos vízbe kell tenni őket. Ez utóbbi módszer nagyon hatásos.

Úszórothadás:

A betegség úgy kezdődik, hogy az úszók szakadozottá, foszlányossá válnak, majd egy idő múlva akár el is tűnhetnek. A jelenséget szövetelhalás okozza, s akkor jelentkezik, ha az állat nagyon legyengül vagy megsebesül. Kezelés nélkül halálos és gyorsan átterjedhet az akvárium többi lakójára is.
A tünetek: Az úszónak a sebes része, ahol a szövete már szétmorzsolódik, fehér színűnek látszik. Mire az egész úszó elpusztul, a betegség befelé, a hal belső szöveteibe is terjed.
Az okok: Ezt a betegséget többféle baktérium okozza, többek között az Aeromonas, a Pseudomonas és a mixobaktériumok (Myxobacterium). Egy harapás vagy bármilyen más, az uszonyon keletkezett sebesülés jó talaja e fertőzésnek. A nagy úszókkal rendelkező halak különösen érzékenyek erre a betegségre. Ha az akváriumban nem jók az életfeltételek, vagy ha rossz a víz minősége, az megkönnyíti a felelős baktériumok szaporodását és a betegség kialakulását.
Kezelés: Többféle óvintézkedés lehetséges, amivel megelőzhetjük a betegség kialakulását (ezt nevezzük prevenciónak vagy profilaxisnak). A legfontosabb, hogy a medence vize mindig tiszta legyen. De ha egyszer a betegség megjelenik, az antibiotikumok használata elkerülhetetlen. Az akvarista-szaküzletekben nagyon hatásos szerek kaphatók, melyek azonnal megszüntetik a bajt. Először a fehér sebek tűnnek el. A kezelés alatt gondoskodni kell az akvárium megfelelő szűréséről. Ha a betegség még nem érte el az úszósugarak tövét, akkor a kezelés hatására néhány alatt regenerálódik.

Columnaris:

A betegséget baktérium okozza, s gyakran együtt jelentkezik az úszók szövetelhalásával. Erősen fertőző, de manapság egyre ritkábban jelentkezik.
• A tünetek: A szájon először csak fehér nyomok jelentkeznek, melyek nagyon hamar jellegzetes, bolyhos masszává alakulnak. Ha a száj belsejében is terjed, nem fogja megkímélni a szervezet többi részét sem. Az alaptüneteket gyakran kísérik az úszókon jelentkező vérző fekélyek.
Az okok: A Flexibacter columnaris nevezetű baktérium felelős a betegségért. Elsősorban a rossz életfeltételek között élő halaknál jelentkezik: rossz vízminőség, ritkán cserélt víz. Azt is megfigyelték, hogy a betegség jelentkezése gyakoribb, amikor új halak kerülnek a medencébe, vagy amikor nagyobb stressz éri a halakat. Minden hirtelen környezetváltozás növelheti a betegség felbukkanásának lehetőségét.
• Kezelés: Az antibiotikumok használata elengedhetetlen. Ha már az elején észrevesszük a bajt, akkor az jól gyógyítható. De ha már elérte a belső szerveket, kevésbé hatékonyak a gyógyszerek. Tenyészetben ugyancsak egy kémiai készítményt, a phenoxyethanolt szokták használni.

Fátyolbetegség:

Ezt a betegséget a stressz, a hőmérséklet-változás vagy a víz minőségének változása okozza. Halálos is lehet: főleg a Cyprinidae-ket (pontyfélék: barbus, rasbora és tanichtys fajok), a tengeri halakat és az üvegsügéreket (Chanda ranga) támadja meg. Tüneteit gyakran összetévesztik darakórral.
• A tünetek: A halat finom, aranyos fátyol borítja, melyen apró fehér pettyek láthatók. Ezek kisebbek, mint a darakórért felelős Ichtyophthirius. A beteg hal a dekoráció elemeihez dörzsölgeti a testét, de amikor a betegsége súlyosbodik, tehetetlenül hever az akvárium alján, nem eszik, és a bőre foszlányokban leválik róla.
• Az okok: A betegséget a dinophyciaek csoportjába tartozó mikroszkopikus paraziták okozzák, melyeket a klorofil nélküli algák közé sorolnak: nevezetesen az Amyloodinium, mely a tengervizekben él, és az Oodinium pillularis, mely az édesvizekben található.
• Kezelés: Ugyanazokat a készítményeket lehet használni, csak nagyobb dózisban, mint amelyeket a darakór ellen alkalmazunk. A réztartalomra vonatkozó tanácsunk ebben az esetben is érvényes. Az utóbbi időben gyakran tapasztalható, hogy az édesvízi parazita (oodinium) rezisztens a kezeléssel szemben, s így a halak fertőzöttek maradnak.

Hasvízkór:

Ez a betegség könnyen felfedezhető, mert a hal teste erősen felduzzad és a pikkelyei borzoltan felállnak. A tünetek oka a szervezet természetellenesen megnövekedett nedvességtartalma. A betegség, az eredetétől függően lehet ragályos vagy nem ragályos.
• A tünetek: A test felduzzadásán és a pikkelyek felemelkedésén kívül az érintett halak széklete gyakran nagyon hosszú és fehér. A beteg állatok nem esznek.
• Az okok: A hasvízkórt a legkülönbözőbb okok előidézhetik. Valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzés is elindítja a folyamatot, de a rossz táplálkozás és a rossz életfeltételek is előidézhetik.
• Kezelés: Mivel többféle ok idézheti elő, nehéz meghatározni, mi a leghatásosabb. A legjobb elkülöníteni és ideális körülmények között tartani a megbetegedett állatokat. Ha még esznek, a lehető legjobb táplálékot kell adni nekik. Attól függően, hogy milyen eredetű a baj, az antibiotikum is hatásos lehet, de kétségtelen, hogy ezt a betegséget nehéz gyógyítani és ritka a jó eredmény.

Halpenész:

Ezt a betegséget gombaparaziták, ezen belül is a penészgombák okozzák. Ezek nagyon kicsinyek és fehér vagy szürke szálak formájában észlelhetők.
• A tünetek: A gombák a halak testén vagy az ikráikon bolyhos csomókat alkotnak. Nagyon hamar kifejlődnek, az egész testet vagy az összes ikrát beborítják, s a halak vagy ikrák halálát okozzák.
• Az okok: A betegséget a Saprolegnia diclina és Saprolegnia ferax, az Achlya nemzetségbe tartozó penészgombák okozzák. Ezeknek a gombáknak és a halpenész kialakulásának mindenfajta sérülés jó melegágya. Ugyanakkor a halak testét borító nyálka hatásosan fékezi a penész terjedését.
• Kezelés: Az akvarista-szakboltokban mindenütt árulnak gombaölő készítményeket, melyekkel egyszerű kezelni a nemrég megfertőződött halakat. Ugyanezekkel az ikrák is gyógyíthatók. Vigyázzunk az adagolással: be kell tartani a gyártó által ajánlott adagot!

Neonbetegség:

Elsősorban a Characidae-k (pontylazacok) körében figyelhető meg, közülük is főleg pl. a neonhalnak is nevezett Paracheirodon innesit támadja meg, innen ered a betegség neve. De tény, hogy a Cyprinidae-ket (a danio, barbus a rasbora fajokat) és a cyprinodontidae-ékat (mint a Cap-Lopez fogasponty) se kíméli.
• A tünetek: A neonbetegség a szín elvesztésével jár. Egy fehér folt jelenik meg a hátúszónál s terjed végig a test közepén. A beteg hal rövid ido alatt elpusztulhat.
• Az okok: A betegséget a Plistophora hypessobryconis nevezetű mikrosporidium okozza. Hamar felüti a fejét, ha rossz életkörülmények uralkodnak az akváriumban. A parazita gyorsan szaporodik, és gyorsan terjed.
• Kezelés: Sokáig nagyon nehéz volt a kezelése, de ma már, ha gyorsan és időben beavatkozunk, antibiotikumok kombinációival (antibioticum-sulfamid) gyógyítható.

Szemkidülledés:

Ez a szemgolyó kidülledésével járó betegség csúnya látvány. Általában nem ragályos és éppoly gyorsan elmúlhat, amilyen hirtelen meg jelent.
• A tünetek: A halaknak, melyek ebben a betegségben szenvednek, az egyik vagy mindkét szeme kimered, kidülled. A tünetet általános rossz állapot kíséri. A halak ilyenkor alig esznek. A szemkidülledés a hasvízkór melléktünete is lehel.
• Az okok: Okozhatja vírus, baktérium és parazita egyaránt. A betegség megjelenéséért gyakran a vízminőség a felelős.
• Kezelés: Sajnos nem létezik egyetlen hatásos kezelés sem, kivéve ha bakteriális a fertőzés, mert akkor antibiotikummal eredményes lehet. A legjobb ilyenkor elkülöníteni a beteg halakat, s nem árt ellenőrizni a víz minőségét. Ha a vízzel van probléma, hozzuk rendbe, javítsuk fel a minőségét, valószínű, hogy akkor a halak hamarosan rendbe fognak jönni.

Argulus (pontytetű):

Jó néhány olyan parazita létezik, mely nem hatol be a hal szervezetébe, hanem a bőrön telepedik meg. A legismertebb ilyen „külső" paraziták az alsóbbrendű rákok.
• A tünetek: Egy tetvekkel fertőzött halnál először azt vesszük észre, hogy viszketés gyötri, ezért folyton a dekoráció elemeihez dörgölőzik.
• Az okok: A halakat kínzó kerekded, alsóbbrendű rák az Argulus nemzetséghez tartozik. Hossza elérheti az 1 cm-t is. Rátelepszik a halra és a vérével táplálkozik.
• Kezelés: A halakat ki kell venni az akváriumból, és csipesszel vagy puha ecsettel eltávolíthatók a paraziták.

Lernaea (horgonyféreg):

Akár a fent említett tetvek, a horgonyférgek a külsejük ellenére szintén rákok (a Lernaea nemzetségből). Csak a nőstények élnek belső és külső parazitaként.
• A tünetek: A parazita a hal izmaiba települ, és csak a felületen hagyott kb. 1 cm-es zsákja árulja el a létezését. Nagyon legyengíti a halakat, melyek így érzékenyebbek lesznek a fertőzésekre. Mielőbb gondozásba kell venni az érintett egyedeket.
• Az okok: A horgonyféreg a nőstény féreg alakjáról kapta a nevét s arról, hogy ha egyszer áldozatára lel, mint a horgony, szilárdan a pikkelye alá akaszkodik.
• Kezelés: Akárcsak a haltetűt, a horgonyférget is szerves foszfor alapú rovarirtóval pusztíthatjuk el. Ha nem túl jelentős a fertőzés, megpróbálhatjuk egy csipesszel eltávolítani a férgeket. Utána alaposan sterilizáljuk fertőtlenítőkészítménnyel a sebeket.

Kopoltyúférgesség:

Belső parazitáknak nevezzük azokat az apró állatokat, melyek behatolnak a test belsejébe, s ott táplálkoznak és fejlődnek. Ha leszámítjuk az egysejtű véglényeket, a leggyakrabban előforduló belső paraziták a bél- és a kopoltyúférgek.
• A tünetek: Ha bélférgek kínozzák a halat, akkor elutasítja a táplálékot és hamarosan erősen lefogy. A kopoltyúkba telepedett férgek szapora légzést okoznak és a kopoltyú (légzőnyílás) környéke megduzzad. A beteg hal rendszerint a vízfelszín közelében tartózkodik, ahol könnyebben juthat oxigénhez.
• Az okok: Bélférgekből igen sok faj létezik. A kopoltyúférgek között a leggyakoribb a Dactylogyrus.
• Kezelés: Nem lehet egyetlen készítménnyel kezelni a fertőzéseket, mindegyik bélféreg csoporthoz más és más készítményt kell alkalmazni. A leghatásosabbak azok, amelyeket a táplálékhoz keverhetünk, s amelyek célzottan a belső parazitákra hatnak. A kopoltyúférgek ellen ugyanazok a készítmények hatásosak, mint amelyeket a rákparaziták ellen használunk. Alkalmazhatunk formalint és más, akvarisztikai szaküzletekben kapható készítményeket is.

Fejlukasodás:

Ez a betegség főleg az édesvizekben élo Cichlidae-ket, bölcsőszájú halakat és labirinthalakat, pl. a diszkoszhalakat, a gurámikat. és a tengeri halakat támadja meg. Nagyon nehéz gyógyítani.
• A tünetek: A betegség kezdetén a halak enyhén apátiásak. Keveset esznek, kimerültek, s az akvárium valamelyik zugába bújnak. Egy könnyű fehér fátyol is mutatkozhat már a fejükön. Amikor aztán a betegség kifejlődik, kis lyukak keletkeznek a fejükön, melyek idővel egyre nőnek és elég nagy véres sebek keletkeznek belőlük.
• Az okok: A fertőzést a Hexamiták rendjébe tartozó egysejtű parazita okozza, mely általában kisebb bélsérülésekért felelős, de különleges környezetbe kerülve félelmetessé válik és lyukakat fúr a halak fejébe.
• Kezelés: Sajnos ritkán eredményes. Az akvarisztikai szaküzletekben mindig ajánlanak új gyógyszereket, de általában máig is a dimetridazolt és a metronidazolt szokták használni. Ezeket állatorvosnak kell felírnia. A kezelés sokáig tart és elég bizonytalan a kimenetele. Ha mégis van gyógyulás, gyakori a visszaesés.

Haltuberkulózis (halgümőkór):

A betegséget baktérium okozza. A halak belső szervein zsíros csomók keletkeznek. Rendszerint más kóros jelenségek is kísérik, pl. uszonyelhalás.
• A tünetek: A csomókat csak boncolás közben lehet megtalálni, de vannak gyanús külső jelek, melyekből következtetni lehet a betegségre. A halak apatikusak, gyakran lesoványodnak és kis sebek (fekélyek) keletkeznek a bőrükön. Étvágytalanok és a színeik kifakulnak.
• Az okok: Ezt a betegséget a Mycobacterium és a Nocardia nemzetségből származó baktériumok okozzák. Nagyon sok hal „egészséges hordozója" a haltuberkulózisnak. Ha ezek rossz körülmények közé kerülnek, a betegség kifejlődik. Egyébként úgy terjed, hogy a halak lenyelik a baktériumokat, pl. amikor elfogyasztják egy elkapott egyed tetemét.
• Kezelés: A tuberkulózisban szenvedő halakat az akváriumtulajdonosok nem tudják megfelelően kezelni. De egyet meg kell tenniük: azonnal el kell különíteni a gyanús tüneteket mutató egyedeket, és el kell távolítani a tetemeket is, nehogy a többi hal felfalja őket és megfertőződjenek. Egy szakállatorvos, aki a halak betegségeire specializálódott, esetleg megpróbálkozhat valamilyen antibiotikum és szulfamid alapú gyógyszerrel.

A beteg halak elkülönítése és folyamatos megfigyelése:

Ha valamilyen betegség megtámadja az összes halunkat vagy azok egy részét, akkor az egész akváriumot kezelni kell. De vannak olyan jellegzetes betegségek, melyek csak bizonyos fajokat támadnak meg. És léteznek olyan gyengébben fertőző betegségek is, melyek csak a leggyengébb halakat érintik. Ilyen esetekben célzott kezelést kel alkalmazni. Kifejezetten a beteg halak kezelésére berendezett, mintegy kórházként működő másik medencébe kell elkülöníteni az érintetteket. Akkor is ajánlatos elkülöníteni a gondozást igénylő halakat, ha olyan kezelését alkalmazunk, mely árt a növényeknek (pl. réztartalmú készítmények) vagy a hasznos baktériumoknak (pl. antibiotikumok).

A gyógymedence:

Szereljük fel a medencét szűrőberendezéssel, fűtéssel és világítással. Ha antibiotikumos kezelést akarunk alkalmazni, használjunk levegőporlasztót is, hogy jó legyen az oxigénellátás. A gyógymedencébe ne kerüljön se homok, se növény, mert ezek jó rejtekhelyei lehetnek ártalmas mikroorganizmusoknak, s akadályozzák a hulladékok kiszippantását. A gyógymedence vizét rendszeresen cserélni kell. Sajnos a vízben élő hasznos baktériumok, melyek fontos szerepet játszanak a szerves anyagok lebontásában, tönkremennek a vízbe került gyógyszerektől: ha tehát fenn akarjuk tartani a megfelelő vízminőséget, szükség van a rendszeres vízcserére.

A lábadozás:

A halakat természetesen addig kell a gyógymedencében tartani, míg teljesen tünetmentesek nem lesznek. A gyógykúra után adjunk még két hetet a halaknak, és csak akkor tegyük vissza őket a közös akváriumba, ha ez alatt nincs semmilyen gyanús tünetük. Ilyen hosszú lábadozás után már kevés az esélye annak, hogy visszaessenek. Gyógyszeres kezelések után a halak rosszul esznek. Várjuk meg, amíg megint megjön az étvágyuk, és csak akkor helyezzük vissza őket a többi hal közé. Egy kis vitaminkúra sem árt a gyógyszeres kezelések után.