Physignathus concincinus

A magyar név téves asszociációkat kelthet a gyanútlan emberben: nem is vízben él és nem is teljesen zöld. De legalább az agáma-rész teljesen igaz.

Leírása: A Dél-Kínában és Délkelet-Thaiföldön őshonos zöld víziagáma neve ellenére fán lakó, de azért a vízben is ügyes, sőt, ha úgy tartja kedve, halászni indul. Laikusok gyakran összetévesztik a leguánnal, pedig annál kisebb, a testét ferde csíkok borítják és a hasa sem egy színű, hanem fehér vagy sárga. A kifejlett hím egyed elérheti a 90 centit, a nőstény ennél valamivel kisebb.

Az állat helyének kialakítása: Mivel eredeti élőhelye a buja növényzetű ázsiai szigetvilág, ezért terráriumában is próbáljunk meg hasonló környezetet kialakítani. A kellemes környezet problémakör már a terrárium méreténél kezdődik, melynek kiválasztásakor mindenek előtt az állat méreteit kell figyelembe venni, ne pedig azt, hogy mekkora hely van az íróasztalon. Praktikus rögtön családos, vagy legalábbis felnőtt verzióban gondolkodni és az állat végleges testméretét figyelembe venni. Itt persze kell egy kicsit számolgatni, de alapvető matematikai műveletekkel megoldható és így némi szerencsével egy leguán-életre letudtuk a terráriumproblémát, hacsak ipari méretű szaporítást nem tervezünk.

Lakásának hossza és szélessége legyen az állat hosszának kétszerese, magassága pedig a hüllő hosszával egyezzen meg, de a minimális rendszerkövetelmény: 200x100x100 cm. A hüllőtanya tetejét fémhálóval fedjük le, így kedvencünk elegendő levegőhöz juthat amellett, hogy a páratartalom (60-80%) sem csappan meg. Az agáma szereti a sűrű növényzetet és a vastag (az állat törzsénél vastagabb), fekvésre, mászásra és napozásra is egyaránt használható fadarabokat. Akkor jó, ha meredeken és vízszintesen is tud fára mászni.

Bár terráriumról van szó, azért ne feledkezzünk meg a medencéről sem, ami elég sokat dob a várható költségeken: alapkövetelmény, hogy legalább a terrárium egyharmadán terüljön el, muszáj bele szűrő, vízmelegítő és csobogó is. A medence 20-25 centi mély legyen, fakéreg aljzattal, a víz pedig 24-26 °C legyen. A szűrő beszerzése nem afféle úri huncutság, hanem azért lényeges, mert az állatok egyfajta bidé-wc-kombinációnak tekintik a medencét és szeretik itt elvégezni az anyagcserével kapcsolatos teendőiket, így anélkül hamar ürüléktől szennyezett lenne a vize.

Táplálkozás: A zöld víziagáma a szakirodalom szerint mindenevő, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha éhenhalás és arab terrorista fenyegeti, akkor elnyámmog egy-egy salátalevelet is, de szabad akaratából feltehetően inkább a sáska mellett dönt. A kicsik már csak a méret miatt is szívesebben csipegetnek apró tücsköket, viaszmoly- és gyászbogár lárvát. A felnőtt egyedet ezekkel már nem lehet lázba hozni, ő ugyan csak kétnaponta kér enni, de akkor nagyot: a kedvencei a tücsök, sáska, napos egér, földigiliszta. Igaz nem vetik meg ők sem a viaszmoly-lárvákat, csak győzzük adni nekik.
Érdemes próbálkozni a zöldségetetéssel, kínálgassuk salátával, pitypanggal, édes burgonyával, mert a vitaminokra az agámának is szüksége van. Ha fiatalkorában nem szoktattuk rá erre, akkor meglehetősen eredménytelen küzdelem lesz.

Gondozás:A nappali hőmérséklet 28-33 °C közötti, az éjszakai pedig 24-26 °C legyen. A hőmérséklet beállításához melegítőlámpát használjunk (pl. spotot, vagy akár normál izzót), amit olyan távolságba helyezünk el, hogy az agáma ne érhessen hozzá (ezzel elkerüljük az esetleges égési sérüléseket).

A napfény imitálásához pedig neoncsövet szereljünk fel, olyat, ami UVB sugarat bocsát ki, ugyanis kedvencünknek a D-vitamin előállításához és a kalcium felszívódásához mindkettőre szüksége van.

Szaporítás: A többi hüllővel ellentétben a víziagáma nem szégyenlős és prűd, többnyire fogságban is hajlandó frigyre lépni, gyermeket nemzeni. Persze csak akkor, ha minden van, ami a jó házasélethez kell: szexi nő/pasi, jó kaja és jó kéró. Tehát, ha családalapításon törjük a fejünket, akkor ne serdülő jószágokkal kezdjük, hanem legalább két éves, 60 cm testhosszal rendelkező párt válasszunk. A nászt se bízzuk a véletlenre, de azért készüljünk fel. A felkészülést 2 hónapos teleltetéssel kezdjük, ami annyit tesz, hogy a hőmérsékletet nappal 23 fokra, éjjel pedig 20 fokra állítjuk be, és lerövidítjük a nappalokat 10 órára. Ez idő alatt hetente csak egyszer kapnak enni.
A nyugalmi időszak letelte után fokozatosan álljunk vissza a normál napközökre és hőmérsékletekre. A hím érzékelve a változást, hamarosan megkörnyékezi a nőstényt. Ha az akció sikerrel járt, azt legkésőbb két hónap múlva mi is észrevesszük, amikor a nőstény 7-10 tojást rak a tőzeges homokba. A tojásokat érdemes azonnal átrakni a 29 fokra beállított keltetőbe (feltéve, ha nagyüzemben szaporítjuk őket és rendelkezünk ilyesmivel), de ha ez nem jön össze, akkor ügyeljünk az állandó meleg hőmérsékletre. A kisagámák körülbelül 70 nap elteltével fognak kibújni a tojásból.

Szerző/Forrás: Csonka Viola