A kutyák nem abból élnek, amit elfogyasztanak, hanem amit megemésztenek. Ez az alapja a kutya etetésének. Lényeges és fontos, hogy kutyáink jól hasznosítsák táplálékukat, vagyis amit megesznek az hasznukra váljon. Az eleség maradéktalan feldolgozása sok mindentől függ.

A táplálék fő alkotóelemei a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok. A táplálék emészthetőségét, vagyis, hogy mennyit használ fel belőle a szervezet, és mennyi távozik feldolgozatlanul az ürülékkel, azt különböző vegyi és biológiai módszerekkel vizsgálják. Ezek segítségével kiderítették, hogy az emészthetőség nem csak a táplálék minőségétől, hanem összetételétől és mennyiségétől is függ. Így például ismeretes, hogy amíg a zsírban a kívánatosnál gazdagabb táplálék csökkenti a fehérjék és szénhidrátok felhasználását, addig ha normális étrenden belül növeljük a fehérjék mennyiségét, az javítja a zsírok és szénhidrátok feldolgozását. A fehérjék fokozott működésre ingerlik a hasnyálmirigyet, növelik az epetermelést, továbbá kedvezően befolyásolják a gyomorbélcsatorna baktérium flóráját is.

A fehérjék emészthetőségét fokozza az összes fehérje mennyiségének növelése is. Kiderült azonban, hogy ez a megállapítás csak bizonyos határok között igaz. A fehérjéknek ugyanis van egy érdekes hatása. Ennek lényege, hogy a fehérjetáplálás bizonyos mértéken felüli emelésének hatására fokozódni kezd az anyagcsere. Ez többlet táplálékot kíván, a kutya viszont nem hasznosítja ezt. Az ilyen fajta táplálás pazarló.

A táplálék sótartalma és a kutya vízfogyasztása befolyásolja az emészthetőséget, hiszen az eleség megduzzadása és megfelelő oldása az emésztés, valamint a felszívódás egyik fontos feltétele.

A túletetés következménye a hasmenés. A kívánatosnál több táplálék hatására gyorsul a bélmozgás, az eleség kevesebb időt tölt el a gyomor és a béltraktusban, ami viszont azt jelenti, hogy romlik az emésztés és a felszívódás.

Eddig áttekintettük a kutya növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, valószínűleg ez kevésbé érdekli a tulajdonost. Egyszerűen csak tudni akarja azt, hogy mennyi és milyen táplálékkal, hányszor etesse a kutyát Az alapelvek ismerete azonban segítséget ad a továbbiak megértéséhez.

A lényeges tápanyagokhoz - fehérjékhez, zsírokhoz, szénhidrátokhoz, ásványi anyagokhoz és vitaminokhoz - a kutya kétféle módon juthat hozzá. Előre össze kell keverni, elkészíteni és megfőzni ezeket, vagy pedig fel lehet használni a kereskedelemben kapható kiváló minőségű kész kutyatápokat, melyek sokkal praktikusabbak, és kevésbé drágák, mint az otthon elkészített táplálék. Léteznek száraz tápok és konzervek.

Az iparilag előállított táp teljes étrendet tartalmaz. Az a célja a gyártónak, hogy lehetőleg semmilyen más élelmiszerre ne legyen szüksége a kutyának. A száraz táp és a víz teljes és jól kiegyensúlyozott étrendet képvisel. A táp összetételébe való belekontárkodás kiegészítő anyagok hozzáadásával, semmiképpen sem javítja a táp hatékonyságát.

Mivel a jó tápláláshoz az egyensúly életbevágó, nem szabad kiegészítő tápanyagokat adni, hacsak az nincs külön előírva. A felesleges mennyiségű vitaminok és ásványi anyagok ártalmasak lehetnek. A legtöbb tulajdonos úgy tudja, hogy a kutyának bizonyos mennyiségű D-vitaminra van szüksége és tévesen az hiszi, hogy ha a kevés jó, akkor a több még jobb. Ezek a hiedelmek leggyakrabban azzal végződnek, hogy a kutya állatorvoshoz kerül, mert a nagy adag D-vitamin a nem megfelelő Ca és P mennyiséggel kombinálva, csontváz rendellenességet idézhet elő.

A Ca adagolásánál is sok tenyésztő úgy gondolja, hogy a vemhes vagy a szoptatós szuka, esetleg a fejlődő kölyök étrendjéhez Ca-ot kell adni. Ez a gyakorlat csak akkor fogadható el, ha a táplálékhoz adunk P-t és D-vitamint is, mivel az ideális arány 1,2 Ca és 1 P. Ha a Ca feleslegben van, akkor a kutya foszforhiányos lesz.

Asztali maradékok etetése gyakorlatilag nem gazdaságos. Hosszabb időn keresztül általában ez sokkal több pénzbe kerül, mint a tápokkal történő etetés. Sok kutya ráadásul annyira megszokja az elkészített ételt, hogy válogatós lesz és más tápokkal szemben előnyben részesíti azt.

A kész tápok etetésének másik előnye az, hogy a tulajdonos részéről kevés munkával jár, az is igaz, hogy emiatt a tulajdonos kényelmesedik el.

Egyik tápféleségről a másikra való áttérés emésztési zavarokat okozhat, ezért ezt óvatosan végezzük. Ha egy étrend kialakult, az emésztőrendszer baktériumflórája már alkalmazkodott ehhez. A hirtelen változás nem szolgálja a kutya érdekeit. Az ilyen problémák ritkán komolyak, de elegendő a hatásuk ahhoz, hogy időlegesen hasmenést vagy étvágytalanságot okozzanak.

Az új tápra való áttérést fokozatosan kell végrehajtani: az eredeti étrend egy részét helyettesítve az új táppal, körülbelül egy héten keresztül, esetleg még hosszabb ideig, mielőtt teljes mennyiségben az új tápot etetjük.

A változtatás fokozatos végrehajtása révén elkerülhető az emésztési zavarok kialakulása. A kutyák többnyire rugalmasan alkalmazkodnak bármilyen táplálékhoz, bár a gyakorlati tapasztalat azt jelzi, hogy előnyben részesítik azt az eleséget, amelyhez korábban hosszabb időn keresztül hozzászoktak. Úgy tűnik a kutyák elviselik az egyhangú táplálékot. Kifinomult érzékszerveik lehetővé teszik számukra, hogy érzékeljék és méltányolják a száraz táp alkotórészeit.

A kutya rendszeres és kielégítő bélmozgása függ az étrendjének nyersrost tartalmától. Általában az olyan táplálék okoz székrekedést, amely maradéktalanul megemésztődik, s így kevés bálsár távozik az állatból. Általános tapasztalat az, hogy a kutyára nézve jótékonyabb hatású az elegendő mennyiségű székletkiválasztást előidéző étrend, mint az olyan táp, amely kemény székletet illetve székrekedést okoz.

Meg lehet tanítani a kutyát arra, hogy megegye a jó minőségű száraz tápot, csupán türelem és makacsság kell a tulajdonos részéről, s az eredmény nem várat magára sokáig. Az állat jó egészségének fenntartása fontosabb, mint rigolyáinak teljesítése. A kutatók bebizonyították: az étvágy nem jele annak, hogy táplálkozástanilag mi a legjobb a kutya számára.

Mivel a kutya húsevő, természetes annak feltételezése, hogy kizárólag húson is meg tud élni. A kutya őse azonban az elejtett zsákmány zsigereit fogyasztja el először, pl. gyomrot, a beleket, a májat és a lépet. Ezek ellátják szénhidrátokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyers rosttal, ami szükséges ahhoz, hogy étrendjét teljessé és kiegyensúlyozottá tegye. Majd hozzáfog, hogy nyugodtan megegye a "zsákmány" izmait. A hús fontos, de nem teljes értékű élelem a kutya számára és nem szabad kizárólagosan húst etetni, mert ez a későbbiek során problémát okozhat.

Forrás:
Dr. Bíró Andor - Dr. Szinák János:
Az ezerarcú német juhászkutya