Hosszú szőrű macskák

A perzsamacska az egész világon a legkedveltebb. Fejének gömbölyűsége az erős pofákból, a gömbölyű állból, a rövid orrból, a kicsi, egymástól távol álló, felül lekerekített fülekből adódik. Viszonylag nagy, kerek szemei távol ülnek egymástól. Teste tömzsi, rövid, végtagjai erősek, dús szőrzetű farka szintén rövid. A perzsák valamennyi színváltozata természetes, úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szőrzete.

Félhosszú szőrű macskák

Fókajegyű birma: Első látásra úgy tűnhet, hogy a birma nemigen különbözik a hosszú szőrű colourpoint perzsától. A pofán, a füleken, a végtagokon, a farkon lévő akromelániás jegyek és a galléron, a farkon található hosszabb szőrzet is erre a fajtára emlékeztet. Szőrzete rövidebb, mint a colourpoint perzsáé. Teste a perzsáénál nyújtottabb, végtagjai viszonylag rövidek és tömzsik. A birma farka hosszú, és a mókus farkához hasonlóan többnyire fölfelé áll. Pofarészük nagy, kifejezetten nyújtott. Kerek, mégis viszonylag kis szemük teljesen sötétkék vagy zafírszínű. A birmánál első látásra feltűnik a lábvégeken lévő úgynevezett zokni, amelyek a hátsó végtagokon valamivel hosszabbak. A zokni színe és formája nagy szerepet játszik az elbírálásnál. A birma változatai azonosak a colourpoint perzsa és a sziámi színeivel. A leggyakoribb a sötétbarna szín. A gyapjas aljszőrzet hiányzik, emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. A hetvenes évek végén a félhosszú szőrűek csoportját elkülönítették. A kiállításokon ma már a legszebb hosszú és legszebb félhosszú szőrű nőstényt és kandúrt is megválasztják. Jelleme alapján a birma nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon válaszol, csak a tüzelés ideje alatt válik zajosabbá. A fajta ismerői szerint a birmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen viseli a kisgyermeki természetet. Előfordul, hogy a gyermek viselkedésére agresszívan reagál. Táplálását illetően meglehetősen válogatós, rossz evő. Nagyon szereti a meleget, legjobban a 22-24 °C-on érzi magát. Színe nagymértékben függ a környezet hőmérsékletétől és páratartalmától. Tartósan hűvös, párás helyen tartva alapszínük és jegyeik megsötétednek. A birma felnevelése elég nehéz, ha más fajtát keverünk bele, akkor eltűnik a fehér zokni. A birmakölykök, amikor megszületnek, teljesen világos színűek akromelániás jegyek nélkül, a negyedik hét körül kezdenek el színeződni, először az orron és a füleken, majd a farkon és a végtagokon is.

A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik még a norvég erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött.

Rövid szőrűek

Fekete brit rövid szőrű: Ez a világon a legelterjedtebb fajta. Gyakori változat a fekete színű brit rövid szőrű. Bundája mélyfekete színű. A rozsdás, szürkés árnyalat, az ősz szőrszálak vagy a csíkozottság megjelenése súlyos hibának számít. Orrtükre és talppárnái is feketék. Kívánatos a sötét narancs- és a rézszín. A fekete színű kölyök bundája 6-7 hónapos korukig gyengén színezettek. Barnás tónusú, rozsdaszínű, sőt sokszor cirmos területek is felfedezhetők. A színeződés felnőtt korra teljesen fekete lesz.

Karthauzi: A legrégebben tenyésztett fajták egyike, 500 éve karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. Szőre finom, selymes, fénylő, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszőrzetének köszönhető. Megengedett a szürke és a kék szín is, azonban a legkedveltebb a világoskékes-szürke árnyalatú állatok. A felnőtt állaton nem lehet csíkozottság vagy fehér szőrszál. A karthauzi feje gömbölyű, füle közepes nagyságú, végükön lekerekített, kissé előretolódik, ami olyan, mintha a macska állandóan figyelne, szeme nagy, réz- vagy sötét narancsszínű. A fajta erős, izmos testfelépítésű. Félelmet nem ismer, nagyon bátor, vidám, mozgékony, rendkívül aktív, de nem igazán hagyja magát kényeztetni. Hangosan dorombol, viszont halkan, gyenge hangon nyávog, és csak nagyon keveset, körülbelül úgy, mint a macskakölykök. Magas az intelligenciaszintjük. A kölykök cirmosrajzolatúak, gyűrűs farkúak. Ezek a jegyek gyakran csak egyéves korra tűnnek el, a szemük végleges színe is csak későn alakul ki.

Sziámi és keleti rövidszőrű macskák

Fókajegyű sziámi: Kontrasztos színeződésű, ez a szőrzet alapszínéből a pofán, a füleken, a farkon, a végtagokon jelentkező sötétebb pigmentáltságból (ezt nevezzük akromelániának) adódik. A legismertebb szín a fókajegyű, mert itt a legkifejezettebb a színkontraszt. A jegyek a fóka színére emlékeztetnek, sötétbarnák, a szőrzet alapszíne bézs, de a háton megengedett a sötétebb tónus is. Az orrtükör és a talppárnák színe szintén fókabarna.

Fehér keleti rövid szőrű: Testfelépítése hasonlít a sziámiéhoz, bár akromelániás jegyek nem láthatók rajta. Színe az egész testén egységes, szőrzetének sárga árnyalattól mentes, ragyogó fehérnek kell lennie, az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek, szeme ragyogó kék. Ha a szemszín nem kék, a macskát kizárják a további tenyésztésből. Azokra az állatokra is ez vár, akiknél a fehér szín mellett megjelenik a süketség is, ez ugyanis öröklődő tulajdonság, továbbá azokat a nőstényeket is kizárják, akik fekete foltosfejű utódot hoznak a világra.

Kék keleti rövid szőrű: Elegáns testű, élénk vérmérsékletű, kedves természetű, problémamentes macskafajta. Szőrzetének színe csillogó világoskék, orrtükre és talppárnái palakékek, a szeme zöld, a sárgát már nem fogadják el. Az amerikai szabvány engedékenyebb: a zöld mellett a borostyánszínt is elfogadja.