Hátonúszó harcsa /Synodontis eupterus/

• Tudományos név: Synodontis eupterus (Boulenger; 1901)
• Szinonímák: Synodontis euptera, Synodontis macrepipterus
• Magyar név: Tollúszójú hátonúszóharcsa
• Csoport: Harcsák
• Származás: Afrika; Nigéria, Kamerun, Mali, Ghána, Szudán, Csád
• Testhossz: 30 cm, akváriumban általában csak 15-20 cm
• Természetes élőhely: A Fehér Nílus és a Csád-tó vízgyűjtő területén a folyómeder közelében.
• Viselkedés: Ne tartsuk túl kicsi halakkal, mert megeszi őket. Ahogy öregszik, úgy válik egyre területvédőbbé, különösen más Synodontisokkal szemben. Afrikai sügérekkel és nagyobb testű halakkal tartható.
• Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is, de adhatunk neki uborkát vagy cukkínit is.
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
• Medence: Minimum 200 literes
• Halnépesség: 250 literre 1 hal.
• Dekoráció: Homokos aljzat, nagyobb kövekből és gyökerekből búvóhely, sok barlang. A vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást.
• Hőmérséklet: 22-27 °C
• pH: 6-7,5
• Keménység: 8-20 NK°
• Várható életkor: 15-20 év

Megjegyzés: A fiatal halak mintázata más, mint a kifejlett korban látható pöttyös mintázat, a fiatal halaknak csíkos, vagy hálós mintázatú a testük, de ez fokozatosan eltűnik, mire elérik a 10 cm-es nagyságot. A legyező, vagy tollszerű hátúszó is - amiről a nevüket kapták - csak a kifejlett halaknál figyelhető meg: a hátúszó első pár sugara meghosszabbodik. A kifejlett halak teste sötét barna, vagy szürke, amelyen különböző méretű, apró fekete pöttyök találhatóak. A hasi rész világos. A fiatal halak farokúszója csíkos, de ahogy idősödnek, úgy válnak szét a csíkok pöttyökké, és alakul ki a felnőtt halra jellemző mintázat. Tartható egyedül is és kisebb csapatban is, de ilyenkor gondoskodni kell a megfelelő méretű akváriumról és külön búvóhelyekről is. Alkonyatkor és éjszaka aktívak, nappal a búvóhelyükön tartózkodnak. Viszonylag gyorsan növő hal, a fiatal, 4-5 cm-es egyedek fél év alatt akár a duplájára is nőhetnek. Éjszaka mozog igazán, a sötétben is jól lát nagy szemével. A leggyakrabban kapható tollasbajszúharcsa-faj Magyarországon. Sajnos csak kevesen ismerik valójában ezt a halat, és mivel a kis példányok még hasonlítanak is a Synodntis nigriventrisre, gyakorta ezen fajnév alatt próbálják eladni.

A nemek megkülönböztetése fiatal korban szinte lehetetlen, kifejlett korban könnyebb, mert a nőstények testesebbek a hímeknél. Akváriumban még nem volt sikeres a szaporítása, de mesterséges körülmények között, halfarmokon, hormon injekciókkal már sikerült szaporítani. Az akvarisztikában kapható kishalak is többnyire ilyen farmokról származnak. A természetben a folyók által elárasztott területeken szaporodik. Ikrafalók és a szülők egyáltalán nem törődnek az ikrákkal/kishalakkal.

Az adatok a diszhal.info honlapról származnak.