Az első talán legfontosabb dolog ami sok esetben összefüggésbe hozható a betegségekkel, a tartási körülmények. Nem biztos, hogy kifejezetten ettől betegednek meg a halak, de az tény, hogy mentálisan megfelelően tartva halainkat kevesebb bajunk lesz.
Néhány alapvető szabály a megfelelő tartásra:
1. Ne zsúfoljuk túl az akváriumot! Nem lehet egyértelmű választ adni arra mikor túlzsúfolt az akvárium. Ez függ a darabszámtól, a halak nagyságától, függ a szűrőrendszer hatásfokától, a víz oldott oxigén tartalmától. A kistestű csapathalak jobban tűrik a zsúfoltságot mint a nagytestű egyedek akik agresszívvá is válhatnak ilyen esetben. Ugyanaz a hal egy nagyobb akváriumba kerülve teljesen békés lehet.
2. Nincs igényes és igénytelen hal! Mind nagyjából ugyanazt igényli: meleg, tiszta, oxigéndús vizet.
3. Fontos a megfelelő tartási hőmérséklet! A trópusi halak esetében /mint ismeretes a trópusokon éjjel sem megy 20 fok alá a hőmérséklet/ a tartási hőmérséklet 22- 30 C fok között. Optimálisnak tekinthető a 25 C fok, minimálisnak a 22 C fok. Abban az esetben, ha betegségből kell kikúrálnunk őket akkor akár 30 C fok is lehet.
4. A vízminőség: Alapszabály hogy időnként részleges vízcserét csinálunk! Példaként említhetnénk a strand vizét. A medence vize tisztának tűnik, ha azt vesszük lelátok a 3 m-es medence aljára. Na de akkor is annak tűnik ha inni kellene belőle? Tehát részleges vízcserék és soha vagy csak nagyon indokolt esetben egész víz csere.
A leggondosabban berendezett és karbantartott akváriumokban is felütheti a fejét valamilyen betegség. Sajnos nagyon is elképzelhető, hogy néha beviszünk olyan mikrobákat, parazitákat a halaink közé, melyek betegséget okoznak. Ráadásul az akvárium olyan zárt terület, melyben mind a szűrés körülményei, mind a magas hőmérséklet kedvez az ártalmas szervezetek elszaporodásának. Mivel az akvarisztika nem túl régi kedvtelés, a betegségek tüneteiről még elég kevés a pontos tudományos adat, ezért a kezelésük is sokszor bizonytalan. A leggyakrabban előforduló betegségek viszonylag könnyen felismerhetők, és ma már egyre több olyan kezelés és eljárás létezik, ami hatásosnak bizonyul a betegségekkel szemben.
A betegségek felismerése:
Vannak bizonyos jelek, melyekből következtetni lehet arra, hogy halaink közül valamelyiknek probléma van az egészségével. Ha úgy látjuk, hogy egy hal beteg, először győződjünk meg arról, hogy minden készülék, kiegészítő stb. jól működik-e az akváriumban. Ha kiderül valami hiba vagy hiányosság, hamar megoldható a probléma.
A viselkedés:
Ahhoz, hogy észrevegyük egy hal viselkedésében a rendellenességet, tudnunk kell, milyen a normális viselkedése, márpedig ez nem mindig és nem minden halfajnál tűnik fel azonnal. Pedig nagyon sok apró jel van, amiből kóros állapotra következtethetünk. Tudni kell, hogy egy egészséges hal mindig energikus. Ha egy hal kimerülten vonszolja magát a medence alján, ha másképp viselkedik, mint ahogy mindig szokott, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az oka. A rendezetlen vagy szabálytalan úszásból valamilyen parazita jelenlétére vagy rossz vízminőségre következtethetünk. A testét valamihez hozzádörgölő halnak is problémája van az egészségével.
Mire figyeljünk?
Egy hal testformája általában szabályos és hosszúkás. A lefogyott görbült, deformált testű halnak valami baja van, de ha túl kövér, az is azt mutatja, hogy nem egészséges. A lokalizált, vagyis egy helyre koncentrálódott kövérség daganatra utalhat. A szín, főleg a szín élénksége szintén fokmérője a hal egészségi állapotának: a fakuló szín rossz jel.
A szem:
A szem mindig árulkodik a kóros állapotról. Normális körülmények között áttetsző és csillogó. A fátyolosan fehér szem vagy egy elszigetelt fehér folt a szemen sebesülést vagy betegséget jelent. Az abnormálisra duzzadt szem a szemek betegségre (exophtalmus) utalnak. A hal sebesülés miatt is elvesztheti szeme világát, de ezt általában nem sokkal éli túl.
Az úszók:
Az egészséges állat úszói ki tudnak bomlani, csorbítatlanok, nincsenek rajtuk foltok vagy más gyanús nyomok. A halak között gyakori a verekedés, minek következtében az uszonyaikból apró foszlányok hiányozhatnak, de ezek a sérülések könnyen behegednek és a megrongálódott részek is regenerálódnak. De ha egy hal úszóinak nagysága regenerálódás helyett fokozatosan zsugorodik, akkor feltehetően szövetelhalásban szenved (nekrózis) és hamarosan elpusztul. Más betegségek következtében véresek lesznek az úszók. Az is előfordul, hogy hibátlannak tűnnek, de alig mozdulnak és teljesen a hal testéhez lapulnak: ez is betegségre vagy a víz rossz minőségére utal.
A bőr:
A halak borén és pikkelyein éppúgy lehetnek szokatlan jelek és nyomok, ahogy más szervein is. A bor sokféle betegség céltáblája: a szabad szemmel is látható paraziták, a bársonyos kinézet, a fehér pettyek vagy a fehér fátyolszerű foltok elszaporodása, végül a felálló pikkelyek mind betegségre utalnak. Ritkábban, de az is előfordul, hogy lyukak keletkeznek a fej körül, különösen a Cichlidae-k és egyes tengeri halak testén. Sok más betegséggel együtt a fekélyesedés is jól kezelhető, ha időben észrevesszük. Ezt a Tanganyika-tóból származó bölcsőszájú halat sürgősen el kellett különíteni, nehogy teleszórja az akváriumot baktériumokkal.
Mi okozza a betegségeket?
Az akváriumokban jelentkező betegségek többségét általában mikroszkopikus lények (mikroorganizmusok) okozzák. A fertőzésekért a vírusok, baktériumok, az egysejtűek (protozoák) és a gombák a felelősek. De vannak nagyobb állatok is (férgek, apró rákok, atkák), melyek parazitaként élnek a halakon és beteggé teszik őket. Ezek a paraziták az akváriumba kerülve könnyen elszaporodhatnak.
A kórokozók megjelenése az akváriumban:
Azokat a szervezeteket, melyek a betegségeket előidézik, kórokozóknak nevezzük: ezek lehetnek vírusok, baktériumok, paraziták, és a legkülönbözőbb módon kerülhetnek be az akváriumba. Egy új hal, egy új növény mindig fertőzéskockázatos jelent, ártalmas parazitákat is hozhatnak magukkal. Még egy látszólag egészséges hal is lehet betegséghordozó, csak még nem látszik rajta.
A paraziták gyakran pete vagy lárva formájában kerülnek az akváriumba. A lárvák, általában még a szabadban, végigjárnak egy bizonyos fejlődési ciklust, melynek folyamán egy vagy több közvetítő szállásadó (madár, csiga) hordozza őket, és csak azután kerülnek a mi halaink közelébe. A madarak persze a vízben nem okozhatnak problémát, de a csigák igen: az akváriumba kerülve gyakran a csigák telepítik be a parazitákat. A tengeri planktonok és a természetből beszerzett élő táplálék szintén hordozója lehet a fertőzéseknek és parazitáknak. Ha több akváriumunk van, nagy a kockázata annak, hogy a fertőzéseket és parazitákat átvisszük egyikből a másikba. Elég a nedves kezünk vagy egy rosszul fertőtlenített eszköz, és máris fertőzött lesz az egész berendezésünk.
A betegségek megjelenése és terjedése:
A halak sokszor ‚egészséges hordozói" egy betegségnek, vagyis van bennük egy olyan kórokozó, mely még nem okoz tüneteket. A betegség gyakran egy stressz miatt tör ki, máskor a hőmérséklet, a víz pH-ja, keménysége változik meg hirtelen, vagy valami teljesen más, a halakat gyengítő ok aktivizálja a kórokozókat. Csökkenhet a hal természetes védekező rendszere (immunitása) is, minek következtében könnyű prédája lehet a fertőzéseknek. Az akvárium egy zárt világ, ezért a kórokozók szaporodása nagyon felgyorsulhat benne, hiszen maga a víz segíti elő, hogy a halak érintkezzenek a fertőző baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal. A víz hőmérséklete is kedvezhet a nem kívánt organizmusok szaporodásának. Ám a betegségek terjedésének leggyakoribb oka az, hogy egy zárt akváriumnak mindig sokkal sűrűbb a „népessége", mint a természetes vizeké, és a kórokozónak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy egy megfertőzhető hallal találkozzon. mint ha a természet szabad vizeiben lebegne.
A betegségek megelőzése:
Láttuk, hogy az akváriumban uralkodó életkörülmények hatással vannak a halak általános állapotára és arra, hogy mennyire fogékonyak a betegségekre. Ezért olyan körülményeket kell teremteni az akváriumban, hogy az ugyanúgy megfeleljen a halak szükségleteinek, mintha eredeti természetes környezetükben élnének. Ezen kívül természetesen be kell tartani bizonyos higiéniai szabályokat. Közös akváriumban arra is gondolni kell, hogy soha ne vigyünk be új halakat előzetes megfigyelés nélkül, ami természetesen egy „karanténban" azaz egy mellékakváriumban történik.
Alkalmazkodjunk a lakók életfeltételeihez:
Halaink akkor lesznek egészségesek, ha megfelelő életfeltételeket biztosítunk a számukra. A legfontosabb feltétel a víz jó minősége. Ha a vízminőség eltér attól, ami a halainknak megfelel, akkor az általános állapotuk romlani fog. Olyan körülményeket kell fenntartani, hogy a víz tisztasága, hőmérséklete és kémiai összetétele ne változzon, és mindig megfeleljen az akváriumban lakók életszükségleteinek. Az egészség megőrzéséhez hozzátartozik a táplálkozás is: az étrendnek is alkalmazkodnia kell – mennyiségben és minőségben egyaránt – az akvárium lakóinak igényeihez.
Higiénia:
Különös figyelmet kell fordítani minden olyan mozzanatra, mely az akvárium karbantartásával kapcsolatos. Mindig mossuk meg a kezünket, mielőtt bármilyen akváriummal kapcsolatos munkába belekezdenénk. Fertőtlenítsünk minden eszközt, amivel benyúlunk az akváriumba, különösen, ha több akváriumunk van. Hígított hipóban nagyon jó eredménnyel sterilizálhatjuk az eszközeinket. Soha ne tegyünk át egyik akváriumból a másikba egy dekorációt tisztítás, és öblítés nélkül fontos hogy, mielőtt az új helyére tesszük, minden rárakódott fölösleges anyagot eltávolítsunk róla, nehogy valami fertőzést vigyünk át egyik medencéből a másikba.
A karantén:
Minden új jövevényt helyezzünk legalább két hétre karanténba. A karanténmedence hasonló a kórházakváriumhoz, csak a vize más, ugyanis annak a közös akvárium vizével azonosnak kell lennie. Az elkülönítve tartott új halakat jól meg kell figyelni, naponta többször is érdemes rájuk nézni, mert így könnyebb lesz felfedezni az esetleges problémákat, s csak ha nem észlelünk rajtuk semmi rendellenességet, mozgászavart vagy betegséget akkor tegyük őket a közös akváriumba. Az új növényeknek is lehetnek nemkívánatos lakóik, ezért fertőtlenítőanyagot tartalmazó fürdőbe kell meríteni minden új növényt mielőtt az akváriumba telepítenénk azokat. Az akvarista-szaküzletekben kapható kálitimsóból egy liter vízhez egy evőkanállal tegyünk, s hagyjuk ebben az oldatban a növényeket egy órán keresztül. Utána nyugodtan elhelyezhetjük őket az akváriumban.
